Felszámolási eljárás megindítása | Szürreális felszámolási szabályok


FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSA

Az 1993-as módosítást követően a pénzintézeti törvény már megállapította azokat az eseteket, amikor kötelező a Bankfelügyeletnek a felszámolási eljárás megindítása, függetlenül attól, hogy a csődtörvény hogyan rendelkezett. Két ilyen esetet határoz meg a jogszabály: ha a csődeljárás eredménytelen volt, illetve ha a csődegyezséget nem hagyta jóvá a Bankfelügyelet vagy a bíróság, illetve ha a pénzintézet már nem rendelkezik a szükséges engedéllyel (vagy azért mert az érvényét vesztette, vagy a pénzintézet maga adta azt vissza, vagy pedig a Bankfelügyelet vonta vissza ). EZekkel az esetekkel valószínűleg ügyvéd is nehezen tudna vitatkozni.

A pénzintézeti törvény felszámolással foglalkozó 89/B. § (3) bekezdése a pénzintézet fizetésképtelenségére vonatkozó szabályokat szigorította a korábban hatályos rendelkezésekhez képest, vagyis a bíróság, akkor állapítja meg a fizetésképtelenséget és a felszámolási eljárást megindítja, ha a pénzintézet három munkanapon belül (korábban ez tíz munkanap volt) nem teljesíti az esedékes kifizetéseit. E szabály viszont csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor maga a hitelintézet kezdeményezi a felszámolást. Ha a Bankfelügyelet teszi ezt, akkor a fizetésképtelenséget nem kell vizsgálni, szemben azzal, amikor egy cég ellen egy hitelezője adja be ügyvédje útján a felszámolási kérelmet.

Speciális rendelkezés, hogy a felszámolási eljárás megindításának kezdeményezésére jogosultak köre a régi Hpt. szerint jóval szűkebb, mint a Csődtörvényben meghatározott. A 179. § szerint a felszámolás kezdeményezésére jogosult a Felügyelet vagy maga a hitelintézet ez utóbbi csak önmaga ellen kérheti a felszámolást. Amennyiben a Felügyelet visszavonja a hitelintézet működési engedélyét, kezdeményezi is annak felszámolását. Ebben az esetben a bíróságnak kötelezően el kell rendelni a hitelintézet felszámolását, anélkül, hogy a fizetésképtelenséget megállapítaná (régi Hpt. 179. § (2) bek.), a csődtörvénytől eltérően, amely szerint fizetésképtelenség esetén van helye felszámolásnak.