Pénzintézetek felszámolási eljárása | Dől a bank, ki tudja...


PENZINTÉZETEK (BANK) FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSA 1.
ALAPOK, KEZDETEK

A rendszerváltozástól jelen cikk megírásáig három hitelintézeti törvény született. Az első a pénzintézetekről és pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény, amelyet a jogalkotó 1996. december 31-én hatályon kívül helyezett, és amelyet a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény követett. Jelenleg a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény rendelkezései alkalmazandók a pénzügyi vállalkozásokra és a hitelintézetekre.

A pénzintézetek – bár ez a meghatározás inkább köznyelvi mint jogi – sok tekintetben speciális vállalkozást jelentenek. A pénzügyi rendszer működése miatt jelentőségük kiemelkedő, számvitelükre is speciális szabályok vonatkoznak. Egy-egy pénzintézet fizetésképtelensége, vagy más okból történő felszámolása részben ezek miatt speciális kezelést kíván. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtörvény) általános, valamennyi cégre irányadó szabályaihoz képest egyes tárgykörökben a pénzintézetek mindig is speciális szabályokat kaptak a rájuk irányadó ágazati jogszabályban. A speciálisan szabályozott tárgykörök az idő teltével egyre bővültek és egyre részletesebbé váltak .

Az 1991-es pénzintézeti törvény még igen szűkszavúan, csupán egy szakaszban (89. §) foglalkozott a pénzintézetek (a szabályozás itt még nem tett különbséget a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások között) felszámolási eljárásával.